Nagy Olga, a 84. évébe lépett író, újságíró, néprajzkutató két éve Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre költözött, szorgalmas látogatója a szemerjai református gyülekezetnek. Az egyik alkalommal sajátos pályáját ismertette a bibliaórán részt vevőkkel: négygyermekes anyaként kezdett írni, népmeséket gyűjtött, ifjúsági regényeket írt, majd ezután végzett egyetemet, doktorált. 53 könyve jelent meg itthon és Magyarországon, négy újabb kézirata vár még kiadásra. A mai napig ír tudományos munkákat. Vallomásában írta, hogy mindazt a sok nehézséget, fenyegetettséget, amit átélt, hiszen többször beidézték a szekuritátéhoz is, nem tudta volna átvészelni, ha nem lett volna hite. /(vop): Az ismeretlen ismerős. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./
2004. július 21.
A szabad iskolaválasztás miatt Sepsiszentgyörgy elővárosa, Szemerja általános iskolája az önfelszámolás határára sodródott. A Kiss Árpád Általános Iskola fénykorában, az 1987–88-as tanévben 770 tanulót fogadott be, 1989-ig évente átlagosan 400 diák járt ide. Idén ősszel viszont alig 80-90 diák kezdi itt az új tanévet, az első osztályba még senki nem iratkozott be. A központi jóhírű iskolák – a Székely Mikó Kollégium, a Mikes Kelemen Gimnázium – és az egyre népszerűbb Váradi József Általános Iskola „elcsábították” a gyerekeket. Az egyre kisebb létszámú iskolában az épületet fokozatosan rendbe tették, 2002-ben saját fűtési rendszerrel szerelték fel, az intézménynek gazdag könyvtára, szép udvara és sportpályája van. Imreh Magdolna igazgatónő elmondta most is elsősorban önerőből dolgoztak – akárcsak az elmúlt esztendőkben. A szemerjai iskola az első, amely látványosan közeledik az önfelszámolódás határához, de az Állomás negyedi általános iskolában, a Csíki negyediben, illetve a Nicolae Colan iskolában is csökkent a létszám. /Farkas Réka: A nagynevű intézmények vonzása. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./
2005. november 24.
Sepsiszentgyörgyön a Kiss Árpád Általános Iskola felszámolásáról és a Mezőgazdasági Iskolaközpont egyes osztályainak a Puskás Tivadar Iskolaközpontba költöztetéséről döntött a megyei tanfelügyelőség. Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint egyetlen tanár sem marad munka nélkül, egy tanítónő kivételével mindenkinek megvan már a helye, a kisegítő személyzet egy része helyben marad, másokat áthelyeznek. Albert Álmos polgármester hangsúlyozta, bár a gyermeklétszám csökkenése miatt valóban kérdéses a szemerjai iskola további léte, megszüntetéséről még nem született tanácshatározat. A szemerjai iskolában, jelenleg hetvenhárman tanulnak. A polgármester és az iskolaigazgatók találkozóján Albert Álmos cáfolta, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottai nagyobb fizetést kapnak, mint a tanügyiek. /Fekete Réka: Egy iskolát bezárnak, egyet átszerveznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./
2005. december 28.
Incze Sándor nyugalmazott szemerjai református esperes Szolokma, színmagyar faluban kezdte papi pályafutását. Nyolc évig volt Szolokmában. Olyan világ volt ott, hogy soha senkinek nem kellett a kaput bezárnia. A lopást nem ismerték. A következő helye Koronka volt. Koronka Marosvásárhely mellett van. A hatóságok ezt nem akarták engedélyezni. Az egyházügyi inspektor követelte tőle, adjon nyilatkozatot, hogy nem akar koronkai pap lenni. Incze Sándor ebbe nem ment bele. Mégsem engedték, hogy ő legyen ott a tiszteletes. Eltelt hat hónap, pap nélkül volt a koronkai gyülekezet. Valakik láthatták, hogy ő titokban Koronkán jár. Közben felkereste őt a szeku is. Hat hónap múlva kénytelen volt aláírni a lemondó nyilatkozatát. Apósát, Balázsi Károly Pált letartóztatták, bebörtönözték, 1964-ben szabadult. Incze Sándor tiszteletes következő állomása Magyarhermány volt. Magyarhermányban már 1972-ben elkészíttették a világháborús emlékművet. Akkortájt ritka dolognak számított Székelyföldön, amit ő művelt: székely kapukat állíttatott a kovásznai paplak elé. Azután Sepsiszentgyörgyre került. Ahogy Szentgyörgyre került, 1500 református lélek ,,született”. Ezek a reformátusok régen itt voltak, de nem jegyezték be őket. A tiszteletes lánya, Ildikó Sepsiszentgyörgyön volt színésznő, amikor Sylvester Lajos a színház igazgatója volt. Incze Sándor keresztelte Sylvester Lajos gyermekeit, a Szekuritáté is kivonult erős fénycsóvájú reflektorokkal. Ablonczy László, a Film Színház Muzsika szerkesztője – a budapesti Nemzeti Színház későbbi igazgatója – ragaszkodott ahhoz, hogy az ő gyerekeit is Erdélyben, méghozzá Székelyföldön tartsák keresztvíz alá, Farkas Árpád és Sylvester Lajos vállalja a keresztapaságot. A sugásfürdői vadászházi keresztelőn népes baráti kör vett részt, a szervek nagyon érdeklődtek. Néhai Sárkány Árpád erdőmérnök igazgatót hatóságilag figyelmeztették, hogy az erdészházba nem engedheti be a klerikális reakcióval egy nótát fújó, az irredenta magyarhoniakat idecsődítő társaságot. Később Sárkány Árpádot megfeddték azért, hogy mégis az erdészvillában történt minden. Sepsiszentgyörgyön a 350 méteres kőkerítés megépítésére senki sem adott egy vasat sem. A templom kazettás mennyezetének az elkészítésére sem. Mégis a diktatúra idején közmunkával elkészítették. Harangot is vásároltak. 1977-ben a földrengés megrongálta a templomot. Azt is helyrehozták. Arra sem kaptak támogatást. Voltak mindig olyanok, akik segítettek. Boros Árpád, a köpeci bányaigazgató például követ szállíttatott a templomkerítéshez. Pénzt se kért, és áldomást is ő fizetett. Csatlós Huba kiváló szakember, aki ingyen annyit segített, hogy a tiszteltes el sem tudja sorolni. Farkas Tibor egy nagy daruval járt. Ő sem ismerte azt a szót, hogy ,,nem”. /Sylvester Lajos: Papi világ az ,,átkosban” (Egyházi porták táján). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27., folyt.: dec. 28./
2005. december 29.
Incze Zsolt Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközség lelkésze, Incze Sándor nyugalmazott esperes fia. Elmondta, hogy november elsején megnyitották a szemerjai új temetőben az ismert műépítész, Makovecz Imre által tervezett ravatalozóházat. Az egyházközséghez tartozó városrészben 4870 református vallású személyt tartanak nyilván, mintegy háromezer családban. A kopjafás temetkezés ösztönzésére a tiszteletes Vargyason felkereste Máthé Ferenc Kárpát-medencei hírű fafaragót. Ő a ravatalozóház mellett kiállít négy kopjafatípust, ezek mintául szolgálnak majd. A terméskőből kialakított sírhelyeket kérők részére Keresztes Zoltán mikóújfalusi mérnök-vállalkozó ugyancsak kiállít egy kőből faragott síremléket. Az új ravatalozóház úgy készülhetett el, hogy az előző magyar kormány hárommillió forint támogatást adott, a mostani ezt kiegészítette kétmillióval. Veszprém városa is egymillió forintot adományozott, Veszprém megye félmilliót. A tiszteletes elmondta, hogy működik egy cserkészkör is. A fiatalok karácsonyra színdarabot is előadtak. /Sylvester Lajos: A legszebb építmény az egyházi közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./
2006. július 14.
A Kovászna megyei tanfelügyelőség döntése alapján az önkormányzat meghozta az első sepsiszentgyörgyi iskolabezárási határozatát: ősztől nem működik a szemerjai Kiss Árpád Általános Iskola. A döntést a megcsappant tanulólétszám indokolja, az idei tanévet mindössze 82 diákkal zárta az intézmény – közülük egy egész osztálynyit, a Waldorf-tagozatosokat a Váradi József Általános Iskola veszi át, a többiek ott tanulnak tovább, ahová szüleik elhelyezik őket. /Megszűnt a szemerjai iskola. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
2007. május 21.
Százötven évvel ezelőtt pünkösdön szentelték fel az akkor még önálló településként jegyzett Szemerja református templomát. Május 20-án az alapításra emlékező gyülekezet Sepsiszentgyörgyön ünnepi istentiszteletet tartott. Pap Géza püspök hirdetett igét, a lelki megújulás szükségességét hangsúlyozva. T. Incze Zsolt, a négy és fél ezer lelkes szemerjai gyülekezet lelkésze ismertette a templom történetét. Szekeres Attila heraldikus, a Háromszék munkatársa bemutatta a szemerjai egyházközség általa készített címerét. /Fekete Réka: Épüljetek lelki házzá! (Ünnep Szemerján). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./
2007. július 4.
Baróton kilenc kórus részvételével tartották a XIV. Zathureczky Gyula Kórustalálkozót, majd az elszármazottak részére szervezett Hazatérés napja következett. Az ünnepi istentiszteletet Csiha Kálmán, nyugalmazott református püspök tartotta. A Csala kürtje fúvószenekar térzenéjét követően a Zathureczky kórus két elhunyt karnagya, Kónya Pál és Zakariás Attila sírjánál tisztelegtek a volt és jelenlegi tagok. A nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Dalkör, a baróti Rozmaring Kórus, a brassói Magyar Dalárda, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a székelyudvarhelyi Férfi Dalegylet, a szemerjai Református Kórus, az alsórákosi Református Kórus, a pusztinai-frumószai Csángó Dalkör és táncosok, a szabadegyházi Gerlice citeraegyüttes állt közönség elé. Végül mintegy háromszázan énekelték Gárdonyi Zoltán szerzeményét, a Tartsd meg nemzetem, Istenem című kánont.,,Meghagyja a jelen és a jövő nemzedéknek, hogy a templom építésének és felszentelésének emlékére minden év július első vasárnapján tartassék hálaadó istentisztelet. Azon szép, ékes műsorokkal dicsértessék Isten neve. Az emlékünnepélyre évről évre gyűjtessenek egybe a gyülekezet tagjai és a gyülekezetből elszármazottak. Legyen ez a nap a Hazatérés napja” – áll a baróti református egyházközség presbitériuma idén januári határozatában. /Hecser László: A kettős erő: a templom és a dal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./
2007. december 1.
Nekrológ: Ferenczi Géza /1924-2007/ Apai ágon háromszéki, szemerjai származású. Már édesapja, Ferenczi Sándor régész és művelődéstörténész nagyobb kutatásokat végzett Háromszéken, s a Szemerjai Székely szignót használta. Bátyja, Ferenczi István régész és történész ugyancsak kötődött, mind ásatásokkal, mind pedig írásokkal Háromszékhez. Ferenczi Géza fél évszázaddal korábbi együttműködést megújítva kapcsolódott be 1996-ban a Székely Nemzeti Múzeum évkönyveinek munkálataiba, jelentős dolgozatokkal emelve a periodika színvonalát. 1924. június 22-én, Kolozsváron született, közép és felsőfokú tanulmányait is szülővárosában végezte, 1954-ben a Bolyai Egyetem történelem szakán szerzett diplomát. Székelyudvarhelyen húsz évig vezette a múzeumot, emellett a környéken bátyjával közösen végzett ásatások, kutatások révén gazdag leletanyaggal gazdagította a gyűjteményeit. 1976-tól a csíkszeredai múzeum mellett működő megyei műkincsvédelmi hivatal muzeológusa lett. 1987-es nyugdíjazása előtt három évig a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban dolgozott. Bátyjával közös búvárkodásai a kora középkori Magyarország határvédelmi rendszerének feltárására irányulva az erdélyi magyar letelepedés irányának, szakaszainak és idejének szabatosabb meghatározásához, új eredményekhez vezettek. Régészeti, nyelvtörténeti adatokra támaszkodva új szemszögből közelítette meg a moldvai ősibb csángók eredeztetését, Moldvába telepítésük idejét. Édesapja nyomdokain haladva a székely rovásírás kérdésével is behatóan foglalkozott, főként az énlaki és székelyderzsi felirat megfejtéséhez kapcsolódó közlései ismertek. Művelődéstörténeti tekintetben is édesapját követte, művészettörténeti vonatkozásban Balogh Jolán és Entz Géza tanítványa volt, nyelvtudományi kérdésekben Szabó T. Attilával, később Kósa Ferenccel tartott kapcsolatot. 2005-től már súlyos betegen, de utolsó óráiban is dolgozott, életének a kutatói munka, az eredmények közzététele adott értelmet. 2007. február 14-én hunyt el, Székelyudvarhelyen. Ferenczi Géza könyvei Hargita megye útikönyve magyar és román nyelven (Csíkszereda, 1973); Székely rovásírásos emlékek (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1997); A moldvai ősibb csángók (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1999); Lapok Erdély múltjából. Tanulmányok (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002); Utazások Udvarhelyszéken (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002 – Dénes István előszavával); A székely rovásírás az idő sodrában (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002); Régi várak, új írások. Régészet és rovásírás. Tanulmányok – társszerző: Ferenczi István (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006). /Hubbes Éva: Ferenczi Géza = Acta Siculica (Székely Nemzeti Múzeum évkönyve, 2007, Sepsiszentgyörgy), 761-76. p. /
2008. július 24.
Mióta a hármashalomba szúrt kardos emlékmű áll a szemerjai dombon, évente július 23-án emlékezni gyűlnek össze a sepsiszentgyörgyiek. Rab Sándor történelemtanár átfogó történelmi felvezetése a kor alakulásáról, a forradalomhoz vezető történésekről nem ijesztette el az esernyő alá szoruló ünneplőket, a Háromszék utolsó győztes csatájára emlékezőket. /Váry O. Péter: /Az utolsó háromszéki győztes csata emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./
2009. január 13.
Drasztikus megoldásokra késztette a sepsiszentgyörgyi szülőket a Kovászna megyei tanfelügyelőségnek az iskolák körzetesítéséről szóló határozata. Az idéntől érvényes új beíratási módszer szerint az iskolák vezetőségének a beíratásnál köteles előnyben részesítenie azt a gyereket, akinek az intézmény közelében van a lakóhelye, és csak a szabadon maradt helyekre fogadhatják a távolabb lakókat. A körzetesítés révén megakadályozható a lakótelepi iskolák elnéptelenedése, érvelt a módszer mellett Keresztély Irma főtanfelügyelő. Sepsiszentgyörgyön ugyanis két éve be kellett zárni az egyik iskolát, mivel 15 év alatt kevesebb mint tíz százalékra csökkent a diákok száma. A régi Szemerja negyedbeli Kiss Árpád Iskola a város legrégebbi tanintézménye volt, de ez sem menthette meg a bezárástól. A belvárosi iskolákban viszont túljelentkezés volt. A szülők éjféltől sorba álltak, hogy helyet biztosítsanak csemetéjüknek a Székely Mikó Kollégiumban vagy a Mikes Kelemen Főgimnáziumban. /Bíró Blanka: Iskolaválasztási diszkrimináció? = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./
2009. június 30.
Június 28-án szentelték fel Sepsiszentgyörgyön, Szemerján a gyülekezet új temetőjében álló, Makovecz Imre által tervezett modern ravatalozóház harangját. „Készítette Incze Sándor és felesége 50 éves házassági évfordulójuk emlékére. Sepsiszentgyörgy, 2009” – ez a néhai szemerjai lelkész adományozta harang felirata. /Harangszentelés Szemerján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./
